"Podolinból való, ahol nemcsak Krúdy Gyula regényalakjai élnek, hanem favágók, fafaragók, kemény kötésű hegyilakók. Az ő szellemüket őrizte híven egész életében, s ezért érezzük, hogy szobrai egyaránt beletartoznak az európai képzőművészetbe és a magyar népművészetbe. Németh Kálmán a középkori faszobrászok kései utóda, a Krisztus-faragóké, Boldogasszony-idézőké, a szegény embert szeretettel átölelőké. Aki ismeri Németh Kálmánt, abban a szobrok szeretete még gazdagabbá válik. Látja mögöttük az otthont, amelynek asztalát, székjeit, ajtóbélleteit, tálait s gyertyatartóit, csillárait mind-mind Németh Kálmán faragta."

"Egy szép faragott gyertyatartót nézegetek. Az van belevésve "Legyen béke, legyen világosság, legyen szabadság, legyen igazság". A mester megáll mellettem, mosolyog. Berda Jóska jegyezte meg, azt hiszem, be is írta valamelyik albumba, hogy Kálmánom, elég ebből egy is..." - Nádasy László -   Bevésés Németh Kálmán borospincéjének egyik lócáján:                           Berda avatta e lócát                         Bőszavú kürt fenekével                         - - - - - - - - - - - - - - - -                         - - - - - - - - - - - - - - - -                                                        - Kónya Lajos -

    Németh Kálmán (1903-1979) Podolinban született. Nagyapja asztalos műhelyében ismerkedett meg a fával. Szakiskoláit Iglón végezte. Diákéveiben turistavezetést vállalt a Magas-Tátrában. Művészetét a szepességi templomok faszobrai, reneszánsz oltárai és a Tátra faóriásai ihlették.

    A család 1920-ban a csehek által megszállt Iglóról Ceglédre menekült. 1922-ben vásárolták Fót kisalagi részén a jelenlegi kúriát, ahol a fenyves az otthont idézte.

    1926-ban a Képzőművészeti Akadémia hallgatója lett. Sidló Ferencnél szobrászatot tanult. Állás és munka nélkül, akkoriban kezdett néha tragikus, néma szatirikus erejű műveket, feliratokat faragni. Mindez önéletrajz kortörténet és életfilozófia.

    1939-ban besorozták katonának. Megtapasztalta a háború és hadifogság összes borzalmát. 1946-ban 75%-os rokkantként tért haza.

    1947-ban a Szépművészeti Múzeum megbízta a középkori és a barokk szobrok restaurálásával, melyek a háború alatt súlyos károkat szenvedtek. Ennek során számos hamísítást derített ki, ugyanakkor néhány ismeretlen eredeti alkotást is felfedezett. Megmentette az enyészettől a garamszentbenedeki úrkoporsót, a zalaszentgróti és toporczi Madonnát, valamint a nyírbátori minorita templom Krucsay-oltárát is. Próbálta menteni mindazt, ami a magyar vonatkozású kultúrával összefügg.

    Kora előrehaladtával iskolát hozott létre a jövő restaurátorainak (1962-1965) Az alkut nem ismerő embersége az oka, hogy kevés kiállításon mutathatta be műveit. 1965 novemberében az Iparművészeti Múzeumban létrehozott gyűjteményes kiállítása a legjelentősebb. 1966-ban nyugdíjazták.

    Kisalagi házát élő múzeummá varázsolta, faliképekkel, szobrokkal díszítette szobáit. Faragványaiba belekomponálta az évgyűrűket, a göcsörtöket és a cincér járatait is. S mert tiszteletben tartotta a fa szépségét, általában nem használt sem lakkot, sem festéket, még csiszoló papírt sem. A saját keze által faragott ülőbútora, asztala, szekrénye, ajtaja is része az állandó kiállításnak.

    Gondolatai kifejezéséhez a Bibliából merített témát. Szinte minden művében valami csöndes tragédia rejlik, tiltakozás a rossz, a hamis, a becstelen ellen.

Fába vésett gondolatai az egész házban megtalálhatók:   "Ölni lehet fegyverrel, kötéllel, méreggel, adóval" "Egy nemzet léte életmódjától függ" "Trianon örök bánatom" "Elvtárs szólj igazat, mutass jó példát, követlek" "Hál Isten a művészek névsorából töröltek, az adóhivatal számon tart" "Vagyok inkább üldözött, éhes farkas, mint vályúhoz kötött barom" "Kinek madár kalitból énekel, dicséretet nem érdemel" "Mit ér az imádság ott, ahol nincs szeretet"   A könyvtárszoba asztalán álló gyertyatartó négy oldalára Kálmán bácsi rávéste: "Legyen igazság, legyen világosság, legyen béke, legyen szabadság" és Berda József az aljára piros zsírkrétával azt írta: "Kálmán túl sokat, jót akarsz, ebből egy is elég volna."

Németh Kálmánra emlékeztek

Németh Kálmán, szobrászművész halálának 25. évfordulója alkalmából csendes megemlékezés volt a fóti katolikus temetőben április 24-én

- Németh Kálmánra emlékezünk sírjánál halálának 25.évfordulóján. Németh Kálmánról nem az elmúlás, hanem a születés, az alkotás, az élet jut eszünkbe - mondta Dr. Ciráki F. György megemlékező beszédében.

1903. október 11-én látta meg a napvilágot a történelmi Magyarország, Szepes vármegye Podolin városában. Középiskolai tanulmányait még a Felvidéken, Iglón végezte, de a trianoni diktátumot követő cseh megszállás elől családjával előbb Ceglédre menekült, majd Fóton, közelebbről Kisalagon telepedett le.

A fával anyai nagyapja asztalos műhelyében ismerkedett meg. Nagyapja látva a kisfiú fához való vonzódását, bíztatta a faragásra. A fával való bensőséges kapcsolatának már-már szerelmének, tehetségének és szorgalmas munkájának köszönhetjük azt a nagyszerű életművet, melynek egy részét megcsodálhatjuk emlékházzá lett valamikori otthonában, a Béke utcában.

Volt az Iparművészeti Iskola növendéke, majd a Képzőművészeti Akadémia hallgatója. Szobrászatot Sidló Ferencnél tanult. 1940-ben megnősült, feleségével Zuna Edittel boldog házasságban éltek, az ő biztatására szerezte meg különbözetivel a rajztanári oklevelet, mely a II. világháború körüli zűrzavaros időkben is megélhetést biztosított számukra.

Törést szovjet fogságba esése jelentett életében, a Szovjetunióból csak 1947-ben térhetett haza, a teljes fizikai leromlás állapotában, 75%-os hadirokkantként. De a fogság nem törte össze. Testileg megerősödve, lelkileg megedződve, szívós munkával új alapokat teremtett későbbi életéhez. Mindezt úgy vitte véghez, hogy nem tért el a házában olvasható mondástól, a lóca monológjától, mely így szól: "Négy lábam keményfából nem hajt térdet, hátam nem görbül, legyek példa annak, aki rám ül." Németh Kálmán példa volt. Keménykötésű, hegyi lakókra emlékeztető termetével, ezzel összhangban lévő lelkierejével, az erős, kiváló intelligenciájú és egyben szelíd magyar ember megtestesítője volt.

Tanított az újpesti Faipari Szakközépiskolában, a dolgozók esti gimnáziumában, majd a Szépművészeti Múzeum restaurátora lett, ahol megalapította az ország első faszobrász iskoláját. Ő nem csak mások számára faragta fába a mondást: "Jöjj és tanulj, menj és taníts!", hanem ő maga is eszerint élt. Műhelye nem csak fizikai, hanem szellemi értelemben vett műhely is volt. Ő maga is állandóan képezte magát, jártas volt történelemben, irodalomban és a Bibliában is.

Hazaszeretete, életszeretete, emberszeretete avatták őt igazi humanistává. Mint tudjuk "hasonló a hasonlónak örül", így nála is egymásra találtak az akkori magyar szellemi élet nagyjai, művészek, tudósok, írók, költők. Összekötötte őket népük szeretete, a hazájuk iránt érzett felelősség, a tenni akarás a jóért. Mindig találtak alkalmat egy kis elmélkedésre, baráti beszélgetésre egy pohár jó bor mellett, melyet Kálmán bácsi gondozott saját pincéjében és kínálta jó szívvel barátainak.

Ezen alkalmak leghíresebbike volt minden évben a Kálmán nap, de hétköznapokon sem távozott tőle éhen vagy szomjan a jó szándékú vándor, aki szellemi tápláléknak sem maradt híján. Elve volt: "Minden barátság annyit ér, amennyi a megosztott kenyér." Egy ilyen jó barát, László Gyula, akivel 40 éves barátság kötötte össze, mondta róla: "szobrai egyaránt beletartoznak az európai képzőművészetbe és a magyar népművészetbe... Szobraiban a népművészet képzőművészetté változott, de meg is fordíthatnók a dolgot: a szobrászat egyszerűsödött a népművészet tiszta formáivá."

Hazáján kívül Kálmán bácsi erősen kötődött szűkebb pátriájához, Fóthoz is, ahol haláláig élt. Művei megtalálhatók a Fóti Katolikus Templomban és a Fáy Présházban is.

Németh Kálmánnak nem csak az alkotásai örökbecsűek, gondolatai is megszívlelendőek a ma és a jövő embere számára egyaránt. Tőle vett idézettel fejezem be ezt a megemlékezést: "E házban lakott a nyomor, a gond, a félelem és a borzalom, de most él benne egy titkos remény." Ha a ma embere belegondol, hogy ház és haza között csak egy betű a különbség, bizonyos képzetek társulhatnak a fejében.

És hogy ez a remény ne hiú remény legyen, egy utolsó idézet tőle: "Legyen óvatos a tiszta értelem, mert legyőzi a buta erőszak."

Emlékezzünk rá szeretettel, köszönjük meg, hogy ma is törődik velünk, éljünk szellemiségének megfelelően.

Az emlékező szavakat követően koszurúkat helyezett el Fót Nagyközség Önkormányzata nevében Szent-Iványi Géza, polgármester és Molnár Krisztina, kulturális referens; a Németh Kálmán Emlékbizottság nevében dr. Csáder Dezső, a bizottság elnöke és Priszlinger Éva, a KOB elnöke; a Fóti Közművelődési Központ nevében Simon Margit, igazgató és Czinkota Lászlóné, a Németh Kálmán Emlékház gyűjtemény kezelője; a Németh Kálmán Általános és Alapfokú Művészeti Iskola nevében Bohus Zoltán, igazgató, Balázsné Keö Anna, igazgató-helyettes, a diákönkormányzat nevében Janovics Réka és Parlagi Krisztián, a Németh Kálmán Magyar Útkör Fót nevében Fehér Bertalan és Molnár Rezső, valamint a további résztvevők.

BICSKEI ÉVA

Ág, lomb, gyökér nélkül kiáltok

FILMNÉVJEGY

A filmben Németh Kálmán szobrászművészre - vagy ahogyan ma is mondják: "Kálmán bácsira", emlékeznek egykori tanítványai, barátai, pályatársai.

forrás: http://www.szemle.film.hu/object.6a53f601-ca42-4708-836c-5127b3b59b87.ivy

"Németh Kálmán szobrait nem lehet elfogulatlanul, rideg mérlegeléssel nézni, nem lehet csak a szép jegyében szemlélni, mert ezek a szobrok panaszolnak, vádolnak, hitet sugároznak, emlékeznek. Pedig »csak« öregasszonyokat, vásárosokat, sebesült katonákat, szeretett fejeket idéznek és gyakran érezzük a »Megfeszített« jelenlétét."