Berda József [Brda]

költő

Budapest, 1902. február 1. - Budapest, 1966. július 5.

Baumgarten-jutalom (1944)
József Attila-díj (1965)

  
   


                                 Meghalt

Nincs magyarázat. Akasztófára jut,
vagy a vonat elé veti magát, kit
bántani mer a durva valóság! -
Mint a hímporos lepkeszárny, oly
érzékeny voltál te, bátor barátunk.
A dallam, az örök dal hevíté
a finom hangszert, ideged, s mikor
már csordultig telt a pohár: szörnyű
áment mondtál ki magad felett.
Itt nincs segítség már, hiába verjük
a mellünk. Csak a szomorú szív dobog még,
s tudjuk, - nem kapunk feleletet tőled
soha többé!

                                                             1937

                       A fóti találkozókra

A soha ki nem alvó lángnak, mely addig
lobog, míg él e hon a nagyvilágban
Vörösmartynak hódol rendületlenül e mindig
szomjas baráti kör, mikor évről-évre
találkozik itt a szőlőt érlelő sugárzó
őszben a fóti domb megmentett tetején, hogy
magábaszállván, meghallja a költő legfájóbb
intelmeit a haza sorsa felől
S lám, esztendő esztendőt követvén, szorgos
gazdák arról gondoskodnak immár, ne
aludjon ki egy pillanatra se
az emlékezés őrtüze itt!


     A Fáy-présház
   
 


Volt lakatos, kifutó, könyvügynök, néhány hónapig szervita rendi fráter. Első versét (Az én anyám) 1922-ben az Újpesti Napló közölte, első verseskötete: Könnyek útja és egyéb írások, 1923-ban jelent meg, Krúdy Gyula írt hozzá előszót. 1928-tól a Nyugat, 1929-től a Széphalom közölte verseit, egy ideig Az Est-lapok. Baráti szálak fűzték József Attilához. Az Álláspontban megjelent erotikus verse miatt eljárást indítottak ellene. 1938-ban aláírta a készülő zsidótörvény ellen tiltakozó memorandumot. 1940-ben egyik erotikus verse miatt Béke c. kötetét elkobozták. 1941-be Ördögnyelv c. verseskötetéből a cenzúra 12 verset törölt. Költészetét hedonista életöröm hatja át, többnyire a lét hétköznapi örömeiről, az evés-ivás élvezetéről írt epigrammatikus tömörségű szabadverseket. (Új magyar életrajzi lexikon, Magyar Könyvklub 2001.)

Művei: Áradás, v. [bev. Szabó Lőrinc], Újpest, 1926; Vérző napok, v., elb.-ek [Lengyel Miklóssal és Kulcsár Lászlóval], 1927; Egyedül, v., Újpest, 1928; Öröm, v., Újpest, 1930; Irgalmas szegénység, v., Újpest, 1931; Örökkévaló lobogással {… háborgásról*ÚMIL}, v., Újpest, 1932; Indulat, v., Szeged, 1935; Férfihangon, Újpest, 1934 {1933*KMIK, 1936*ÚMIL} Emelt fővel, v., Újpest, 1937; Méltó a szóra, vál. v., Újpest, 1938; Sötétség, v., Újpest, 1939; Béke, v., Újpest, 1940; Ördögnyelv, v., 1941; Fény és árnyék, v., 1943; B. J. válogatott versei [bev. Baránszky-Jób László], 1944; Égő évek fölé, v., 1949; Élj és énekelj!, vál. v. 1925-1954, 1954; Ostor és olajág, v., 1957; Így igaz!, v., 1961; Égni! Elégni!, v., 1964; Magamhoz méltón, vál. v. [szerk. Mátyás Ferenc], 1965; Száguldj szabadság!, vál. v. [kiad. Kovalovszky Miklós], 1974; B. J. válogatott versei [kiad., bev. Vargha Kálmán], [1980], cop. 1979.

 

A húsleves dícsérete
(A verset elmondja Berda József)
  
 
Új Ember

Koldusalamizsnás

Berda József

    A csonka Hold fénye világítja meg bronzarcát, panelházak szögletsötétjében. Tehát ide került, egykori házának helyére, amely egyetlen szobából és konyhából állt, előtte meg csupán ágyat adott neki, akinek angyali tisztaságú emlékéről is egyre inkább megfeledkeznek. Az arcot neves szobrászművész öntötte bronzba. Évekig az újpesti piacon, a nagytemplom szentélye mögötti ligetben nézte kalapos fővel a nyüzsgő sokadalmat a hasított andezitoszlopról: azzal a minden tárgyon túllátó tekintettel, amelyben enyhe fintor van a világra és üdvözült mosoly:

  ...az erdő gyermeke voltam én is
s addig barangoltam benne, míg
az elmúlás boldog kegyelme
reám nem köszöntött végül.

    A ligetes-piacos-templomos helyen éreztem igazán otthonosnak Berda József, a kimeríthetetlen, életvidám keresztény költő szobrát, aki a természetben volt az Istené gondolataiban, érzéseiben, himnuszt zengve a fáknak, hegyeknek, üzenetet küldve embertársainak:

  Emberek, emberek,
szelídüljetek kedves gyermekekké, gyilkolni
nem tudó erdei vadakká, hogy az erdők
békés csendje szerint éljünk végre
az idők végezetéig!

    Hogy a toronyházak között most keresgélnem kellett, nem töltött el jókedvvel. A róla elnevezett utcát nemrég Szent Gellért utcának hívták. A névegybecsúszásnak még jelképes tartalma is lehet: annyi szív szólt mindkettő hangján e zarándok magyarsághoz, hogy biztosan együtt éneklik odaát a legtisztább gregoriánt el nem múló processzióban, legfeljebb Berda József egy ártatlan szemű csacsi nyakát fogja, de hogy gyöngyvirágok közt lépegetnek, szinte természetes. Erről a virágról írta a poéta egykor Sík Sándornak ajánlva:

  A mélyebb érzelem érzi csupán:
ama titkos értelmű Mária
követje vagy te a rengetegben, -
végtelen rózsafűzér illatos,
puha gyöngyből, ki szelídségre
s alázatra int.

    Ez volt az ő titka: a szelídség, az alázat, a gombákból, erdőkből, barátokból sugárzó szeretet-erő, amit csak viszonozni lehetett, megrabolni nem. És Berda József a viszonzások híve volt, ezért szerették. Ez a végtelen elkötelezettség járatta vele örömmámorosan a Börzsönyt, a Pilist, a Mátrát, a Bakonyt, s a "boldog barangolások" közben vált Assisi Szent Ferenc poéta-tanítványává, középkori vágáns diákká, de akár Áprily Lajos költőtestvérévé, aki örökzöld versét mintha egyenesen Berdának címezte volna: "A csavargó a halálra gondol."

    A "koldusalamizsnás" dalnokot barangolások évszakában jelentem be az önmagát kereső nemzetnek:

  ...éljen mindenki, ki dolgozni
s élni akar az élet értelme szerint most
és a különb jövőben, mely megszüli talán
az igazi békét: Isten egyetlen
és legkedvesebb gyermekét!

S amíg a versben megfestett "visegrádi varázslat" hatalmába kerít, s az erdők énekét meghallom, amint hullámzik át a Dunán, e kis haza ölelésére gondolok.

Gyöngyvirággal integettem a panelsötétben távolodó poétának, aki tán egyszer újra nyakába veszi a várost. Vagy a város talál rá méltó fiára, kegyelettel...

Tóth Sándor

Forrás: http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2003.06.15/1101.html
           Új Ember, katolikus hetilap, 2003.06.15. LIX. évf. 24. (3862.)

  

<< Vissza a nyitólapra