A MEMORANDUM

   Minden párttaggal együtt mi, a kultúra munkásai, írók, művészek, újságírók, örömmel fogadtuk a központi vezetőség 1953. júniusi ülésének és a III. kongresszusnak azokat a határozatait, melyek pártunk eszmei-politikai minkájából egyszer s mindenkorra száműzik az erőszak, a megokolatlan adminisztratív beavatkozás, a parancsolgatás antidemokratikus módszereit, mint olyanokat, amelyek demoralizálják az őszinte kommunista pártéletet. A Központi Vezetőség márciusi határozata az 1953. júniusi és kongresszusi határozatoknak e kérdést illető részét teljes egészében fenntartotta és megerősítette.
    Ennek ellenére, mint azt mélységes aggodalommal látjuk, a párt egyes szervei és funkcionáriusai egyre gyakrabban alkalmazzák újra a Központi Vezetőség és a kongresszus által ismételten elítélt, káros, erőszakos eszközöket. Ez az újra kialakulóban levő gyakolat, amely pártunk érvényes határozatát sérti, éles ellentétben áll azzal az elvi, határozott, nagyvonalú, nyugodt, a kuturális és felvilágosító munka sajátosságait legmesszebbmenően tekintetbe vevő kultúrpolitikával, amelyet a Szovjetunióban folytatnak.
   Bár a Központi Vezetőség bizonyára ismeri az erőszakos beavatkozás eseteit, mégsem felesleges néhány különösen kirívó példára rámutatni.
   A legutóbbi félesztendőben leváltották az Irodalmi Újság két felelős szekesztőjét; megakadályozták Kónya Lajos Naplójegyzeteinek, Benjámin László és Nagy László versesköteteinek megjelenését; kísérletet tettek arra, hogy egyes írókkal szemben előzetes cenzúrát vezessenek be; állandóan megsértették, semmibe vették az Írószövetség autonómiáját. S mindezt betetőzte az Iroadalmi Újság legutóbb történt elkobzása. Bizonyos, hogy ilyesmire - kommunisták által kommunista szellemben szerkesztett újság elkobzására - a népi demokratikus országokban még nem volt példa.
   Beletartozik a sorozatba Az ember tragédiája-ügy, amely súlyos kárt okozott pártunknak, Németh László Galilei című darabjának levétele a Nemzeti Színház műsoráról, a Csodálatos mandarin körüli méltatlan huzavona stb. A színészeken kívül kommunista zenészekre is egyre elviselhetetlenebbül nehezedik az ezen a területen dívó önkényes, antidemokratikus "vezetési módszer".
   A legutóbbi tíz hónap alatt eltávolították a Szabad Nép szerkesztőségéből a nevesebb kommunista újságírók jelentős részét; más kommunista újságírókat véleményük pártszerű keretek között történt nyilvánítása miatt száműzték a sajtó területéről, kizárták a pártból, vagy más súlyos büntetésben részesítettek; a Szabad Nép szerkesztőbizottságának egy tagját az Írószövetség kommunista aktívaértekezletén tartott elszólalása miatt a szerkesztőbizottsági tagságról leváltották stb.

   A Központi Vezetőség nyilvánvalóan tudja, hogy van terület, ahol a pártszerűtlen, antidemokratikus, bírálatot elfojtó adminisztratív eszközök különösen kártékonyak, akkor ez a kultúra, a felvilágosító munka területe. Mi is világosan látjuk, hogy kulturális életünkben egészségtelen jelenségek mutatkoznak, helytelen antimarxista nézetek ütik fel a fejüket, de azzal is tisztában vagyunk, hogy ezek leküzdésére semmi esetre sem alkalmas a régi, 1953 júniusa előtti módszerek. Ellenkezőleg: a bajt csak növelik és elmélyítik. Véleményünk szerint a bajok, a helytelen nézetek leküzdésének, a kulturális alkotómunka kibontakozásának, a szocializmus építését szolgáló őszinte, hatékony felvilágosításnak egyetlen feltétele a népi hatalom, a népi demokrácia szellemétől áthatott szabad, őszinte, egészséges, demokratikus légkör. Az erőszakos, bürokratikus beavatkozások pedig éppen ennek a légkörnek a kialakulását teszik lehetetlenné. Szilárd meggyőződésünk, hogy amennyiben a Központi Vezetőség ennek a káros gyakorlatnak nem vet véget, kulturális életünk nemcsak hogy nem juthat előbbre, hanem még azok az új, friss hajtások is elpusztulnak benne, melyeket népünk alkotóereje a felszabadulás után hívott életre.

   Éppen ezért tisztelettel kérjük a Központi Vezetőséget, hogy a párt kulturpolitákáját eltorzító szerveknek és funkcionáriusoknak kulturális életünket bénító, pártunk tekintélyét, befolyását romboló antidemokratikus vezetési módszereivel szemben erélyesen érvényesítse a Központi Vezetőség, a kongresszus határozatait, vizsgálja felül az eddigi helytelen adminisztratív intézkedéseket és biztosítsa a kultúra, a sajtó munkásai számára az őszinte, tiszta kommunista pártélet légkörét, s ami ezzel egyet jelent: a nyugodt, a népet és a szocializmus ügyét szolgáló alkotómunka lehetőségét.

   Budapest, 1955. október 18.

Forrás:
Irodalmi Újság 1956. október 6-i szám (VII. évfolyam 40. szám) 9. oldal.

A Memorandum a lap "VÁLASZ az olvasónak" rovatában látott napvilágot, a következő szerkesztőségi bevezetéssel:

   "Több olvasónk a szerkesztőséghez fordult, hogy ismertesse azt a memorandumot, amelyet hatvanhárom író, zeneszerző, színész, újságíró és filmművész írt alá, s amely a fegyelmi határozatok egyik vádpontjaként szerepelt a decemberi irodalmi határozat idején. Az aláírók legszebb igazolásuknak azt tartják, hogy július szelleme lehetővé teszi a memorandum minden pontjának megvalósulását. Alább közöljük a memorandum teljes szövegét."

A Memorandum teljes szövege ezideig csak Irodalmi Újság 1956. október 6-i számában és az Új Tükör 1988. január 24-i számában (XXV. évfolyam 4. szám, 18. oldal) jelent meg.

* * *

Lásd még: Kónya Lajos Egy elmaradt szüretre című, a memorandum aláírásának másnapjára datált versét.

A Memorandum aláíróiról, keletkezéseinek körülményeiről ajánlhatjuk az elemzést az egyik legnevesebb aláíró-társ, Bessenyei Ferenc honlapján.