Az Irodalmi Újság 1955. szeptember 17-i számát Kónya Lajos egy verse és Benjámin László egy epigrammája miatt elkobozták.

Az "Írók és művészek memoranduma" 1955. október 18-án így emelte fel szavát:

"A legutóbbi félesztendőben leváltották az Irodalmi Újság két felelős szekesztőjét; megakadályozták Kónya Lajos Naplójegyzeteinek, Benjámin László és Nagy László versesköteteinek megjelenését; kísérletet tettek arra, hogy egyes írókkal szemben előzetes cenzúrát vezessenek be; állandóan megsértették, semmibe vették az Írószövetség autonómiáját. S mindezt betetőzte az Iroadalmi Újság legutóbb történt elkobzása. Bizonyos, hogy ilyesmire - kommunisták által kommunista szellemben szerkesztett újság elkobzására - a népi demokratikus országokban még nem volt példa."

1955. szeptember 16-án a KV-iroda vezetője arról értesítette Rákosit, hogy az újság tízezer példányban kinyomtatott új száma "az első és második oldalon pirossal megjelölt részek miatt vissza van tartva. Non [György] elvtárs [népművelési miniszterhelyettes] azt javasolja, hogy ne engedjük így megjelenni a lapot, hanem e részeket kihagyva, illetve más anyaggal kitöltve nyomják újra... "

A szeptember 17-i szám elkobozását titokban akarták tartani, de a visszavonáskor másfél ezer példány már az utcán volt.

Hámos György főszerkesztő jelentette be az Írószövetség aktíváján, hogy a szövetség megkerülésével lefoglalták az újságot. Ezt többen párt-, állam- és népellenes eljárásnak minősítették.

A sebtében összegívott Politikai Bizottság is megvitatta a történteket. Andics Erzsébet követelései: leváltani a lap szerkesztőjét, fegyelmi elé állítani minden érintettet, a terjesztésben ludas lapkiadó-vezetőt, a "pártellenes" felszólalót. Gerő hiányolta az okok feltárását, hogy miképp alakult ki teljes egységfront a pártvezetéssel szemben. A szavai nyomán elbizonytalanodott Rákosi azt javasolta, hogy két héten belül folytassák le a vitát.

Mivel az Irodalmi Újság szerkesztőjét leváltották, az Írószövetség elnökségi pártcsoportjának titkára (Vészi Endre) és a csoport hét tagja (Aczél, Benjámin, Déry, Karinthy, Kónya, Kuczka, Zelk) lemondott. Követelésük is elég súlyos volt - vonják felelősségre Nont, s legyen vita a legfelső szinten -, de nem ez volt az igazi baj, hanem az, hogy a Rákosi vezette pártban most először megjelent a testületi ellenállás.