| |
1942 vége felé a Don-kanyarban
szovjet repülőgépekből az alábbi röpcédulát szórták le a harcoló
magyar katonák demoralizálására:
Olvasd
és add tovább!
Magyar
írók szólnak hozzátok, magyarok!
Mi magyar írók szorongó szívvel látjuk, hogy a világtörténelem
leggyilkosabb háborújában, hogy hajtják sárba, vérbe, halálba,
végső pusztulásba a magyart. Hazájától kétezer kilométerre
kínlódik és vérzik a magyar, hogy segítségére legyen a világ
legszennyesebb gonosztevőjének, földrésze tűzbeborítójának,
milliók eltaposójának, a sátán cimborájának, Hitler Adolfnak.
Véres csizmával tiporja a magyar Szovjetoroszország földjét.
Azét az egyetlen országét, amelyben a nép az úr, ahol a
gyár a munkásoké, a föld a parasztoké. Ezt az országot akarjátok
elpusztítani?
Mit mondjunk neked húsunk, vérünk, rokonunk, magyar testvérünk?
Azt kell mondanunk, amit a magyar szabadság lángszavú hirdetője,
Petőfi Sándor mondott:
"Magyar
vagyok! És arcom szégyenbe ég,
Szégyellnem kell, hogy magyar vagyok."
Szégyellnünk kell, hogy a magyart vágóhídra hajthatják,
mint a barmot, szégyellnünk kell, hogy a magyar honvédet
szabad népek ellen hajszolják, szégyellnünk kell, hogy a
magyar honvéd halálba rohan az emberiség legkonokabb ellensége,
a német fasiszta kedvéért.
Gondoljátok meg magyarok!
Ki ül odahaza országunk nyakán? Ki viszi el gabonánk, gyümölcsünk,
ruhaszövetünk?
A német!
Ki fogta össze a magyart szlovákkal, finnel, románnal,
mint az ökröt a szekérben, hogy kihúzza a sárból?
A német!
Ki terveli, hogy a magyar most már mindörökké szolganép
legyen?
A német, aki ezer esztendeje ádáz ellensége a magyarnak.
Forduljanak vissza fiaitok a halálos útról, ne az orosz
ellen csorgassák el vérüket a német reménytelen ügyért!
Fordítsák fegyverüket azok ellen, akik halálba kergetik
őket! És ha teljesítettétek ezt az egyetlen nagy kötelességet,
akkor felujjonghattok Petőfi Sándor szavával:
"Szabad a magyar nép, lejárt napod német
Nem nyomorgatod te többé ezt a népet
S pióca módjára nem iszod ki vérét
Megfizette Isten gonoszságod bérét."
Ez legyen kívánságotok magyarok.
Ezt írjuk elétek tüzes nagy betűkkel mi, a Szovjetunióban
élő magyar írók:
BALÁZS
BÉLA, GÁBOR ANDOR, GERGELY SÁNDOR, HÁY GYULA,
ILLÉS BÉLA, KENYERES JÚLIA, LÁNYI SAROLTA, LUKÁCS GYÖRGY,
VOZÁRI DEZSŐ.
|
|
|
|
 |