1942 vége felé a voronyezsi front közelébe vitték Rákosit, hogy koordiálja a magyar hadsereg elleni propagandamunkát. Rádiók, hangszórók, röpcédulák - mindez ismerősen hangzott neki, életében már többször volt dolga efféle propagandával. Meg is tett mindent azért, hogy ellentéteket és elégedetlenséget szítson a II. magyar hadsereg katonái és tisztjei között, hogy terjessze azt, amit Horthyék nem ok nélkül hívtak "vörös mételynek".

    Ott volt Rákosi akkor is, amikor magyar hadifoglyokat hallgattak ki a szovjetek és főleg akkor, amikor az ingatag jellemet kellett kiválasztani. Azokat, akiket rá lehetett venni az átállásra, de akár a kémkedésre is. Mindezt akkoriban a szovjet vezetés eufémikus módon "a hadifoglyok közötti munkának" nevezte.

Forrás: Nemere István: Rákosi Mátyás magánélete. Anno Kiadó. 77. oldal.

Ezek után semmi csodálkoznivaló nincs azon, hogy Rákosit a don-kanyari Naplójegyzetek napvilágra hozásának a gondolata is isszonyította, és Révai Józseffel a már imprimált Kónya-kötet, a Hej, búra termett idő kiadási engedélyét visszavonatta. - A szerk.