|
Kónya István 1919. május elsején született Felsőgallán. Régi
iparos családból származott.
Őt is lakatostanoncnak adták, ám nem tudott
megbarátkozni az inasok életével. Munkát keresett Budapesten,
bányászkodott Franciaországban.
1943-tól fényképésznektanult, mestervizsgát
tett, műhelyt nyitott. Egy ideig jól ment az üzlet, de a negyvenes
évek vége nem kedvezett a maszekoknak. Szeretett volna külföldre
menni ismét, de a határon elfogták, majd bebörtönözték.
1956-ban szabadult. Újrakezdte az életet egy
műtermi fényképezőgéppel. A fotózás ismét bevált, műtermet
nyitott Tatabánya-Újvárosban.
Kónya István már 13 éves korában megpróbálkozott
a hegedűkészítéssel, ám 44 esztendős volt, amikor elhatározta:
elindul Cremonába, a hangszerkészítés fellegvárába, hogy megtanulja
a mesterséget. Négy évet töltött ott. Kiváló eredménnyel,
aranyérmes diplomával tért haza.
Átköltöztek Tatára, ahol 1999-ben bekövetkezett
haláláig a hangszerkészítésnek szentelte minden idejét.
Hangszerein a legnagyobb művészek is játszottak.
Elismerte alkotásait Tátrai Vilmos, Dávid Ojasztrah, Jehudi
Menuhin. Kónya Lajos, István Kossuth-díjas bátyja Hegedűkészítő
öcsém címmel verset írt testvéréről. És jöttek a kiállítások
Cremonában, Liege-ben és Poznanban. Azután elkövetkezett legnagyobb
sikere: 1976-ban Cremonában a nemzetközi kiállításon csellójával
ezüstérmet nyert.
M.
Tóth Sándor
|
