Devecseriné Guthi Erzsébet fia, felesége Huszár Klára zeneszerző, karmester. Tanulmányait Budapesten végezte, a Ref. Gimnáziumban érettségizett, az egyetemen görög-latin szakos tanári oklevelet szerzett; doktori disszertációja címe: A művészi tudatosság Kallimachosz költészetében.

    Magántisztviselőként dolgozott (1934), majd a Baumgarten Könyvtár könyvtárosa volt. Első verseskötete 15 éves korában jelent meg Karinthy Gáborral közösen. Első önálló kötete A mulatságos tenger (Bp., 1936.)

    Költeményeit a Nyugat és a Szép Szó közölte. 1938-ban adta ki az Officina Kétnyelvű klasszikusok sorozatában, Kerényi Károly bevezetésével Catullus összes költeményeit az ő fordításában, ezzel egyszerre műfordítóink élvonalába emelkedett. Egymás után jelentek meg Plautus, Platón, Hérodotosz stb. fordításai, köztük Arisztophanész Lüszisztratéja (1943).

    1946-48-ban tanársegéd a budapesti egyetem.. Görög Intézetében, 1948-tól 1954-ig a Magyar Néphadsereg Tiszti Akadémiáján őrnagyi rangban irodalmat tanított.

    1949-51-ben a Magyar Írók Szövetségének főtitkára, 1953-56-ban a Néphadsereg Szabad Hazánkért c. irodalmi és művészeti folyóiratának szerkesztője volt.

    Közben lapokban, antológiákban és önálló kötetekben jelentek meg versei, tanulmányai, műfordításai. Utóbbiak közül a legjelentősebb Homérosz Odüsszeá-jának (1947) és Iliász-ának (1952) magyarra költése. Mindkettő számos kiadásban jelent meg - később kiegészítve a homéroszi költeményekkel - javított formában. Homérosz fordításáért jutalmazták a Kossuth-díjjal.

    Érdemet szerzett egyéb műfordításaival is: Anakreón versei. Anakreóni dalok (1962); Firdauszi: Királyok könyve (1959) és Ovidius: Átváltozások (1964). Fordításai nemcsak minőségben kiválóak, hanem mennyiségileg is számottevőek: 89 írónak közel ezer versét, drámáját és regényét ültette át nyelvünkre.

    A görög-római irodalom iránti szeretetéről és nagy ismeretéről tesznek tanúságot tanulmánykötetei: Műhely és varázs (1959) és Kalauz Homéroszhoz (1970). Az antikvitás és a görög föld iránti vonzalmát bizonyítják útinaplói: Homéroszi utazás (1961) és Epidauroszi tücskök, szóljatok (1969).

    Élete végén hosszú betegség gyötörte, de naplójának, önéletrajzi töredékének tanúsága szerint még a kórházi ágyon is dolgozott.

Művei: Az állatkerti útmutató (Bp., 1945); Margitszigeti elégia (Bp., 1945); Terjed a fény (Bp., 1950); Budapest tündérváros (tanulm. és versek, Bp., 1946); Jövendő tükre (versek, Bp., 1954); Odüsszeusz szerelmei (színmű és versek, Bp., 1964); Lágymányosi istenek (visszaemlékezések, Bp., 1967); Csak annyi meleget (versek, Bp., 1968); Bikasirató (Bp., 1971); A meztelen istennő és a vak jövendőmondó (r. Bp., 1972); A mulandóság cáfolatául (Hátrahagyott versek, bevezette Somlyó György, Bp., 1972); Beszalad az idő (válogatott versek, Bp., 1972); A hasfelmetszés előnyei (visszaemlékezések, Bp., 1974); Összegyűjtött versek (Bp., 1974); Műveinek gyűjteményes kiadása (Bp., 1977).

Irodalom: Rónay László: D. G. alkotásai és vallomásai tükrében (Arcok és vallomások, Bp., 1979); Erki Edit: Az Élet és Irodalom látogatása D. G.-nál (Élet és Irod., 1968); Angyal Endre: Emléksorok D. G.-ról (Életünk, 1971. 5. sz.); Karinthy Ferenc: Istenek gyermeke (Kortárs, 1971. 10. sz.); Keresztury Dezső: D. G. sírjánál (Kortárs, 1971. 10. sz.); Búcsú D. G.-tól: Szilágyi J. György, Somlyó György, Hubay Miklós, Boldizsár Iván írásai (Élet és Irod., 1971. 32. sz.); Falus Róbert: Menandros és Mozart varázsa (Nagyvilág, 1972. 7. sz.); Abody Béla: D. G. (Félidő, Bp., 1973); Ortutay Gyula: D. G. (Fényes tiszta árnyak, Bp., 1973); Pesti Ernő: D. G. bibliográfia (Bp., 1976); Ungvári Tamás: Monotroposz (Kortárs, 10. sz.); Rónay László: Az istenek kegyeltje (Kortárs, 1977. 5. sz.).

Szi. Hegedüs Géza: In memoriam (vers, Ország Világ, 1971. 32. sz.); Weöres Sándor: In memoriam D. (vers, Egybegyűjtött versek, Bp., 1975); Keresztury Dezső: Vázlatok egy költő arcképéhez (Jelenkor, 1972. 8. sz.); Lakatos István: D. Homéroszának hátlapjára (vers, Egy szenvedély képei, Bp., 1972); Takáts Gyula: Bacchus és Devecseri (vers, Sós forrás, Bp., 1973); Vihar Béla: A fuvoláshoz. D. G. emlékének (vers, Egy katona megy a hóban, Bp., 1978).