Áradj ki, természetem, lépj ki a színre immár!
Szerény szépségedről szólalj,
vagy játssz tüzeddel inkább,
mondd el az én fájdalmamat szerelmes hangoddal!
Mint ismerős dal, szavad olyan legyen,
a szegények nyelvén, mintha
a kedves kezéből inna,
aki hallja - a dal ismerős legyen.
Új szavakat ne keress hiába,
új kínra új írt -- megértem,
kész dalokból énekelj ma este,
ne kínozz, hiszen megöl az elválás egészen.
A végén majd egy mélyet sóhajtunk.
Ki figyel ránk, igaz dalunkban merengvén?
Te Dede dalát
énekeld: "Fürtödben van fekete szerencsém" --
egyedül.

Kónya Lajos fordítása

Kónya Lajos fordítása

Protohipposz volt lovunk elődje,
Dinothorium az elefánt őse,
mi leszünk egykor őse
egy boldog kor emberének.

Kónya Lajos fordítása

Nincs madár sehol,
egy falevél se rezdül.
A tenger is mozdulatlan
piheg, de majd megzendül!
Kondul, cseng a némaság.
Megfeszül karom s a lábam.
Izgatottan várok s elakad
a sóhajtásom.

Kónya Lajos fordítása

Álmomban, nappal, ezt a képet láttam:
pehelykönnyű és finom hó esett
és Szabahatom felült betegágyában,
nézte a különös fényeket.
Pehelykönnyű és finom hó esett.
Anyám Erzindzsánban, tengerész bátyámra
gondolva, folyton-folyton könnyezett.
Könnyű hó esett.

Kónya Lajos fordítása

Valamikor
vonaton ültem, soká, fáradtan,
otthonhagyott ágyamra gondolva.
Nem tudtam aludni.
Ma este mért nem tudok elaludni
itthoni kedves ágyamban?

Kónya Lajos fordítása

Nekem is vannak ilyen szép estjeim.
Belépek az ajtón, anyámat megölelem,
a gyerekeknek karamellát és tökmagot oszt kezem
és kocsma nélkül is jókedvem van megint,
nincs ellenségem,
zsebemben van a napszám,
nem szitkozódom,
gondtalanul térek haza ilyenkor.
Nekem is vannak ilyen szép estjeim,
de nem minden este, nem.

Kónya Lajos fordítása

Csorakban, mint egy tiszta és hófehér juhnyáj,
jörük temető mereng a faluval szemben.
A letelepedés előtti kort álmodja.
Juhaival együtt a jörük csak kóborolt,
sík mezőn, magas hegyen, de mindig úton volt.
S a letelepedés előtti kort álmodja.
Egyszerre minden dolgukat abbahagyták,
összegyűltek a szomszédokkal, tüzek mellett,
szedték nemez-sátraikat, amint reggel lett,
egyszerre minden dolgukat abbahagyták.
Falusi zsellér hömpölyög az út szélén.
Bánat ül lelkében a hátramaradónak,
új látvány és szabadság jut a távozónak.
A falusi zsellér hömpölyög az út szélén.
Este sírás szakad fel minden jörük sírból.
Únja mind a csillagot, terelné a nyájat!
A letelepedés előtti korra gondol.
Itt maradni örökké, ez a szörnyű bánat!

Kónya Lajos fordítása

Ideje már,
itt az ideje, hogy nyelvem
megoldódjék, éjfél után egy óra,
az álom is lejár.
Magam ébredtem fel ebben az órában,
az én szavaim bizton szólanak.
Aludjatok, aludjatok, hogy jobban megértsetek,
boldoggá teszlek mindnyájatokat.
Élni könnyű s egyszerű, így tanítlak titeket.
Ne higgyetek a furcsa boldogságokat kitalálóknak,
sem a háború szükségességéről s az ember győzelméről kiabálóknak.
Élni könnyű s egyszerű, így tanítlak titeket.
Annyi jóságot és igazságot érzek magamban,
kezdetéül egy nagy utazásnak!
Hej, jogtalanság s hazugság könyörtelen ellensége: eszem
s szívem végtelen szerelme,
bennetek van minden bizalmam!

Kónya Lajos fordítása