|
MÉCS IMRE
országgyűlési képviselő
"Út a forradalomhoz 1956-ban"
c. napirend utáni hozzászólása
az Országgyűlés 164. ülésnapján
2000. október 17.
[Ülésvezetés Dr. Szili Katalin (MSZP)]
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.
Tekintettel arra, hogy a kormány részéről senki nincs jelen,
így feltételezem, hogy nem kívánnak reflektálni az elhangzottakra,
és nem is kérdezem meg, hogy kívánnak-e reflektálni.
Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett
Mécs Imre képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége
képviselőcsoportjából, "Út a forradalomhoz 1956-ban"
címmel. Öné a szó képviselő úr, ötperces időkeretben.
[22:38]
MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm, elnök
asszony. 1953. március 5-én meghalt Sztálin, a rettegett
diktátor. Három nap múlva az Országgyűlés törvényben örökíti
meg Sztálin halhatatlan emlékét, és nemzeti gyászt
rendelt el. Az ország és a világ egyhatoda kissé fellélegzett.
Az utódlási harc nem dőlt el, a szovjet vezetés jelentősen
átalakul, némi engedményeket tesznek, az életszínvonal szerény
növelését, a könnyűipar és a mezőgazdaság előtérbe helyezését,
korlátozott amnesztiát hirdetnek.
Bár Péter Gábort, az ÁVH vezetőjét
és egy sor főtisztet letartóztattak, az ÁVH káros működése
folytatódik. Az úgynevezett farkasfai összeesküvés perében
Berkes Józsefnét, Wrangel Pétert, Sipos Ferencet
és Jánost, Bicsák Lajost államellenes összeesküvés
vádjával halálra ítélték. A per kapcsán a kis faluban hetven
embert tartóztatnak le, közülük tízet kivégeznek. Az úgynevezett
bajai összeesküvési perben halálra ítélik és kivégzik Harcos
Lászlót, Kosztolányi Józsefet, társaik életfogytiglant
kapnak. Az úgynevezett pártőrségi perben halálra ítélik és
kivégzik Farkas Ferenc ÁVH-s hadnagyot, a hányatott
sorsú gyermekek nevelésével foglalkozó szalézi szerzeteseket,
Sándor Istvánt és Zana Albertet, Ádám László
tartományfőnököt életfogytiglanra, egy sor papot hosszú börtönbüntetésre
ítéltek. Később letartóztatják és koncepciós percben tíz évre
ítélik Mécs László pap-költőt.
Június 13-án Moszkvába rendelik a magyar párt
és kormány vezetését. A szovjet vezetők, főként Berija súlyos
bírálattal illeti őket, megszüntetik Rákosi egyeduralmát,
Nagy Imrét jelölik miniszterelnöknek, és kijelölik
a politikai vonalat. Június 17-18-án munkásfelkelés tör ki
Kelet-Berlinben és az NDK más városaiban, szovjet páncélos
alakulatok verik le őket. Június elején összeül az újonnan
megválasztott pártállami országgyűlés, Nagy Imre új
gazdaságpolitikát és törvényességet hirdet. Visszafogja a
szovjet nyomásra erőltetett veszteséges nehézipar fejlesztését,
a mezőgazdaság felé fordul, könnyít a parasztság terhein.
(22.40)
Nagy Imre felállíttatja az ügyészségeket,
a börtönökben és internálótáborokban ítélet nélkül senyvedők
ügyét felülvizsgáltatja, sokan hazatérnek. A kitelepítéseket
megszünteti. Az ÁVH-t a Belügyminisztérium alá rendeli. A
Néphadsereg létszámát 155 ezerre csökkentik, több ezer hivatásos
tiszt és tiszthelyettes megfelelő képzettség híján nehezen
illeszkedik a polgári életbe.
Kassák Lajos élesen bírálja az MDP
kultúrpolitikáját; kizárják a pártból. A falun járt írók beszámolnak
arról, milyen rombolást végzett a párt parasztpolitikája.
Örkény István szenvedélyesen kiáll az új kormány mellett - megjelenik
az Irodalmi Újságban. A Szovjetunióból 1500 politikai
fogoly tér haza. Titoktartásra kötelezik, és 30 forinttal
látják el őket.
Az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsa
átértékeli kelet-európai politikáját. Az új doktrína szerint
a térségben a szovjet uralom felszámolására törekednek. Beriját
agyonlövik.
A kommunista írók, újságírók egy csoportja
rádöbbent, hogy tevékenységével az embertelen sztálinizmus
kiépülését segítette elő, önvizsgálatra kényszerül, és fokozatosan
a változások híve, sőt mozgatója lesz. A társutas írók feltáró,
önkritikus írásokat jelentetnek meg. Néhányat említek: Csoóri
Sándort, Devecseri Gábort, Kónya Lajost,
Kuczka Pétert, Örkény Istvánt.
A lakosság valamivel jobban él, év végre elérik
az 1949-es életszínvonalat. Javul a közérzet, egyre inkább
bíznak Nagy Imrében. Elkezdik felülvizsgálni a koncepciós
pereket, a kommunista áldozatokat lassanként kiengedik, így
Kádárt, Donáthot, másokat. Késleltetik a szociáldemokraták
kiengedését; más pártbeliek vagy egyszerű elítéltek még szóba
sem jönnek. Lassan megindul a párton belüli ellentámadás Nagy
Imre ellen, Rákosi irányításával.
'54 májusában Moszkvában még bírálják Rákosi
és Gerő magatartását, még megerősítik Nagy Imre
programját. '54 őszén a pártlap, a Szabad Nép szerkesztőségének
prominens újságírói, Fehér Lajos és Méray Tibor
szerkesztők és számos ismert munkatárs: Kende Péter,
Kornai János, Lőcsei Pál, Novobáczky
Sándor és mások fellépnek Nagy Imre politikája
mellett, és bírálják Gerőék visszahúzó politikáját.
Írásukat elküldik a politikai bizottság tagjaihoz és számos
helyre. Tizenegy fiatal író javaslatot tesz a népi kollégiumi
(Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret
leteltét.) mozgalom felújítására és a nemzeti hagyományok
ápolására.
'55 elején fokozódik és élesedik a Nagy
Imre elleni támadás, immár Moszkvából támogatva. Nagy
Imre nem fogadja el a bírálatot, és nem gyakorol önkritikát.
Ez akkor hallatlanul merész tett volt.
Nagy Imre megbetegszik. Ismét önkritikára
szólítják fel, de ő megtagadja. Lemondatják nemcsak miniszterelnöki
tisztéről, de akadémiai tagságáról és egyetemi tanárságáról
is. Év végén kizárják a pártból; ő lett az ország legnépszerűbb
politikusa, az egyetlen, akiben a nép bízott. (Taps.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt hiszem, képviselő úr,
rendkívüli toleranciáról tettem most tanúbizonyságot. Tekintettel
arra, hogy a kormány részéről senki nincs jelen, így nem kérdezem
meg, hogy kívánnak-e reagálni.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Megköszönöm
mai munkájukat. Kívánok önöknek jó pihenést! Mai ülésnapunkat
berekesztem. Szerdán, azaz holnap reggel 8 órakor folytatjuk
munkánkat. Jó éjszakát kívánok! (Taps.)
(Az ülésnap 22
óra 44 perckor ért véget.)
Mécs Imre
|
