MÉCS IMRE
országgyűlési képviselő

"Út a forradalomhoz 1956-ban"
c. napirend utáni hozzászólása

az Országgyűlés 164. ülésnapján
2000. október 17.

[Ülésvezetés Dr. Szili Katalin (MSZP)]

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tekintettel arra, hogy a kormány részéről senki nincs jelen, így feltételezem, hogy nem kívánnak reflektálni az elhangzottakra, és nem is kérdezem meg, hogy kívánnak-e reflektálni.

Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Mécs Imre képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából, "Út a forradalomhoz 1956-ban" címmel. Öné a szó képviselő úr, ötperces időkeretben.

[22:38]

MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. 1953. március 5-én meghalt Sztálin, a rettegett diktátor. Három nap múlva az Országgyűlés törvényben örökíti meg Sztálin halhatatlan emlékét, és nemzeti gyászt rendelt el. Az ország és a világ egyhatoda kissé fellélegzett. Az utódlási harc nem dőlt el, a szovjet vezetés jelentősen átalakul, némi engedményeket tesznek, az életszínvonal szerény növelését, a könnyűipar és a mezőgazdaság előtérbe helyezését, korlátozott amnesztiát hirdetnek.

Bár Péter Gábort, az ÁVH vezetőjét és egy sor főtisztet letartóztattak, az ÁVH káros működése folytatódik. Az úgynevezett farkasfai összeesküvés perében Berkes Józsefnét, Wrangel Pétert, Sipos Ferencet és Jánost, Bicsák Lajost államellenes összeesküvés vádjával halálra ítélték. A per kapcsán a kis faluban hetven embert tartóztatnak le, közülük tízet kivégeznek. Az úgynevezett bajai összeesküvési perben halálra ítélik és kivégzik Harcos Lászlót, Kosztolányi Józsefet, társaik életfogytiglant kapnak. Az úgynevezett pártőrségi perben halálra ítélik és kivégzik Farkas Ferenc ÁVH-s hadnagyot, a hányatott sorsú gyermekek nevelésével foglalkozó szalézi szerzeteseket, Sándor Istvánt és Zana Albertet, Ádám László tartományfőnököt életfogytiglanra, egy sor papot hosszú börtönbüntetésre ítéltek. Később letartóztatják és koncepciós percben tíz évre ítélik Mécs László pap-költőt.

Június 13-án Moszkvába rendelik a magyar párt és kormány vezetését. A szovjet vezetők, főként Berija súlyos bírálattal illeti őket, megszüntetik Rákosi egyeduralmát, Nagy Imrét jelölik miniszterelnöknek, és kijelölik a politikai vonalat. Június 17-18-án munkásfelkelés tör ki Kelet-Berlinben és az NDK más városaiban, szovjet páncélos alakulatok verik le őket. Június elején összeül az újonnan megválasztott pártállami országgyűlés, Nagy Imre új gazdaságpolitikát és törvényességet hirdet. Visszafogja a szovjet nyomásra erőltetett veszteséges nehézipar fejlesztését, a mezőgazdaság felé fordul, könnyít a parasztság terhein.

(22.40)

Nagy Imre felállíttatja az ügyészségeket, a börtönökben és internálótáborokban ítélet nélkül senyvedők ügyét felülvizsgáltatja, sokan hazatérnek. A kitelepítéseket megszünteti. Az ÁVH-t a Belügyminisztérium alá rendeli. A Néphadsereg létszámát 155 ezerre csökkentik, több ezer hivatásos tiszt és tiszthelyettes megfelelő képzettség híján nehezen illeszkedik a polgári életbe.

Kassák Lajos élesen bírálja az MDP kultúrpolitikáját; kizárják a pártból. A falun járt írók beszámolnak arról, milyen rombolást végzett a párt parasztpolitikája. Örkény István szenvedélyesen kiáll az új kormány mellett - megjelenik az Irodalmi Újságban. A Szovjetunióból 1500 politikai fogoly tér haza. Titoktartásra kötelezik, és 30 forinttal látják el őket.

Az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsa átértékeli kelet-európai politikáját. Az új doktrína szerint a térségben a szovjet uralom felszámolására törekednek. Beriját agyonlövik.

A kommunista írók, újságírók egy csoportja rádöbbent, hogy tevékenységével az embertelen sztálinizmus kiépülését segítette elő, önvizsgálatra kényszerül, és fokozatosan a változások híve, sőt mozgatója lesz. A társutas írók feltáró, önkritikus írásokat jelentetnek meg. Néhányat említek: Csoóri Sándort, Devecseri Gábort, Kónya Lajost, Kuczka Pétert, Örkény Istvánt.

A lakosság valamivel jobban él, év végre elérik az 1949-es életszínvonalat. Javul a közérzet, egyre inkább bíznak Nagy Imrében. Elkezdik felülvizsgálni a koncepciós pereket, a kommunista áldozatokat lassanként kiengedik, így Kádárt, Donáthot, másokat. Késleltetik a szociáldemokraták kiengedését; más pártbeliek vagy egyszerű elítéltek még szóba sem jönnek. Lassan megindul a párton belüli ellentámadás Nagy Imre ellen, Rákosi irányításával.

'54 májusában Moszkvában még bírálják Rákosi és Gerő magatartását, még megerősítik Nagy Imre programját. '54 őszén a pártlap, a Szabad Nép szerkesztőségének prominens újságírói, Fehér Lajos és Méray Tibor szerkesztők és számos ismert munkatárs: Kende Péter, Kornai János, Lőcsei Pál, Novobáczky Sándor és mások fellépnek Nagy Imre politikája mellett, és bírálják Gerőék visszahúzó politikáját. Írásukat elküldik a politikai bizottság tagjaihoz és számos helyre. Tizenegy fiatal író javaslatot tesz a népi kollégiumi (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) mozgalom felújítására és a nemzeti hagyományok ápolására.

'55 elején fokozódik és élesedik a Nagy Imre elleni támadás, immár Moszkvából támogatva. Nagy Imre nem fogadja el a bírálatot, és nem gyakorol önkritikát. Ez akkor hallatlanul merész tett volt.

Nagy Imre megbetegszik. Ismét önkritikára szólítják fel, de ő megtagadja. Lemondatják nemcsak miniszterelnöki tisztéről, de akadémiai tagságáról és egyetemi tanárságáról is. Év végén kizárják a pártból; ő lett az ország legnépszerűbb politikusa, az egyetlen, akiben a nép bízott. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt hiszem, képviselő úr, rendkívüli toleranciáról tettem most tanúbizonyságot. Tekintettel arra, hogy a kormány részéről senki nincs jelen, így nem kérdezem meg, hogy kívánnak-e reagálni.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Megköszönöm mai munkájukat. Kívánok önöknek jó pihenést! Mai ülésnapunkat berekesztem. Szerdán, azaz holnap reggel 8 órakor folytatjuk munkánkat. Jó éjszakát kívánok! (Taps.)

(Az ülésnap 22 óra 44 perckor ért véget.)


Mécs Imre     

Forrás:
http://www.mkogy.hu/naplo98/164/164.htm
http://www.mkogy.hu/naplo98/164/n164_407.htm

 
<< Vissza a nyitólapra