Kecskeméti Károly a "Kolhoz"-ról
 
 

 

1933-ban Pesten születtem, apám, Kecskeméti György eredetileg tanár volt, majd újságíró a Pester Lloydnál. 1944 áprilisában elhurcolták, s júliusban Auschwitzban megölték. Apai nagyapám Makón volt rabbi, könyvei a zsidó irodalomról és történelemről ma is ismertek, a szegedi egyetemen volt magántanár. O is, nagyanyám is 1944-ben haltak meg koncentrációs táborban. Anyai nagyapám az Államépítészeti Hivatal mérnöke volt. Anyai nagyanyám az egykor szegedi rabbi, Löw Lipót unokája. Löw Immánuel a dédanyám testvére volt.

 

1946-ban másfél évre kimentünk a testvéreimmel Franciaországba, 1948 elején kerültem vissza Magyarországra. A Mátyás, majd az Eötvös Gimnáziumba jártam, ez utóbbiban érettségiztem. Ezután 1951-ben elkezdtem a Közgazdasági Egyetemet, de egy év után átmentem a Bölcsészkarra történelem szakra. 1953-ban, harmadéves korunkban néhány barátommal úgy döntöttünk, hogy mivel nem akarunk a gyerekeknek hazudni (hazug történelmet tanítani), inkább átmegyünk levéltár szakra. Szakdolgozatomat Szabad Györgynél írtam Tök község történetéből, s mint levéltáros rendeztem a községi iratanyagot a Pest Megyei Levéltárban. Amikor 1955-ben befejeztem a történelem szakot, egy évi levéltári gyakorlatra mentem, fél évig Sopronba, majd fél évig az Országos Levéltárba. Utána jött a levéltáros államvizsga, s a Pest Megyei Levéltárba kerültem.

 

Ugyanakkor ebben az időben részt vettem a bölcsészkari hallgatók mozgalmaiban is. A Várba jártunk egy kocsmába, amit az építőmunkások "Kolhoz"-nak hívtak, így mi is annak neveztük. A központi személyiség ebben a társaságban Molnár József volt (mindenki Molnár Jóska néven ismerte), a segédtudományi tanszék fiatal oktatója. Vele nagyon jóban voltunk, Mihalik László, Kónya Lajos, Ladányi Mihály, Csalog Zsolt is idetartozott, hogy csak néhányat említsek. 1956. március 15-én fönn a Kolhozban csináltunk egy féllegális ünnepséget, azon megjelent I. Tóth Zoltán is, akit nagyon szerettünk. Október 6-án a Rajk temetés után részt vettem a Batthyány örökmécsesnél lezajlott tüntetésen is. Majd jött október 23.

 

[...]

 
 

 

Kecskeméti Károly Párizsban élő magyar levéltáros-történész, 1980-ban szerzett állami doktori fokozatot Le Libéralisme hongrois, 1790-1848 (A magyar liberalizmus, 1790-1848) című disszertációjával Párizsban. 1962-től kezdve a Nemzetközi Levéltári Tanács egyik vezető tisztségviselője, 1992 és 1999 között annak főtitkára. Számos országban (Brazília, Kenya, Yemen, Burkina Faso, Bénin, Kongo, Portugália) részt vett levéltárfejlesztési programokban. 1970-71-ben az UNESCO szakértőjeként megszervezte a dakari egyetemen a levéltárosképzést. Fő történeti munkái: Témoignages français sur la Hongrie a l'époque de Napoléon 1802-1809: recueil de documents avec une introduction (1960), Notes et rapports français sur la Hongrie (1963), La Hongrie et le réformisme libéral - Problemes politiques et sociaux, 1790-1848 (1989). Nyugdíjba menetele alkalmából tanulmánykötet jelent meg tiszteletére Miscellanea in honorem Caroli Kecskeméti címmel Frank Daelemans és André Vanrie szerkesztésében Belgiumban.

 
 

 

A fenti részletet

Deák Ágnes

"...a reformkor nem kezdet, hanem folytatás"

Interjú Kecskeméti Károllyal

(Budapest, 1999. március)

c. munkájából idéztük.

 

Forrás: http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/aetas/2000_1-2/2000-1-2-15.htm

 
 
<< Vissza a nyitólapra